Miért a boldogság, büszkeségérzet után
Rothasztó fájdalom darabokra töri szivem?
Mit tettem oly rosszat, hogy lelkem furcsán
Szaggatja szét minden álmom, reményem?
Valamelyiket, pillanatnyi öröm marad.
Hát az örökkétartó megnyugvás, elégtétel?
Várom a halált, az örökké tartó nyugalmat.
De mit jelent az öngyilkosnak, a fáradózónak,
a gyermeknek, az öregnek...a Megváltónak?
Szabadulást? Megnyugvást? Pokolt?...Feláldozást?
S én?...most halált motyogna szám,
De holnap? Fölfedem titkait s szivem könnyü,
uj álmot, uj célt, uj fohászt vár.
1 megjegyzés:
Tudom milyen mikor minden mindegy, es az egesz vilag uresnek es idegennek tunik odakint. Ugy latom hasonlo hangulatban lehettel mikor irtad. Nem fogom azt mondani hogy az ido mindent begyogyit mert nem igaz, inkabb csak azt hogy elvonja a figyelmed ha hagyod. Na meg gondolom azota lett jobb is... :) Tetszik.
Megjegyzés küldése